Kerékjáró

Reggel meglatogattuk a múzeumot,  Ali fogadott minket, mesélt,  szivet dobogtatott. A végén pedig kezet fogott. Igazi férfias kézfogas, erős,  hosszan tartó, száraz,  férfias.  Török,  de egesz jól beszeli a magyar nyelvet, vallja, hogy a magyar es a török rokon nép. Mikes Kelemen "irodája" Az egyetlen Bulgáriai fotó.  Vicces anekdota: Már majdnem atmentunk a torok hataron, visszakuldtek a vámba. Én rendben talaltattam, Zoltán aktaival elvonult az egyenruhás. Inetette, jer. Zoltan ment is.  Utanasomforogtam, kérdeztem  a rendőröket, ken áj gó? Jesz jesz.  Zoltan áll vigyorogva egy nagy udvar mellett, a motor egy emelvény  egy nagy Volvo kamion csapjai epp matattak rajta, mindenhol sugárzás táblák.  Zoltan vigyorogva rám néz, s azt mondja: - Micsoda búrám lehet, hogy bekifogtak röggönyözni? Par illatos zoknin kívül a röggony semmit nem talált mehettünk tovább.  A Bolgárok voltak igencsak jófejek, a hatarőr kivallatott románul,  honnan merre,

Elhagytuk Görögországot. Az biztos, hogy ide vissza nemigen fogok jönni.  Inkább Afganisztán. Vagy Ukrajna.  4, 500 km múlva már a török lobogó alatt burrogtunk, egy svájci motoros bandával egy darabig, aztan ők lemaradtak, pedig a palyan 20-40 km/órával gyorsabbak voltak. Görögország autópályáin nincsenek benzinkutak, és van egy csomó fizetős kapu. Álltunk meg fizettem, s már mentünk is. A nagy banda be kellett várja egymást.  Mára  Rodostót néztük ki, de a hétfővel nem számoltunk s a Rákóczi múzeum sem kivétel a hétfő alól. Időben megerkeztünk.   Zoltán tengerre néző szállást akart, kaptunk is. 170 lej, kemping ár.   Bementunk városba enni. Törpe patron Múzeum  Bónusz tea Motoros fogas Panoráma  Motoros ágy  Holnap már hazafele lesz a motor orra. Kicsit elfáradtunk, kicsit honvagyunk van, kicsit minden. Ülünk  a teraszon, iszogatunk egy török sört és nézzük a tengert.  Mára ennyi. 

Az este meglatogattuk a várat. Zoltán formában volt.  A vár  után  Irány  a szombat este. Dübörgött a zene, folyt a ráki es a sör.   A reggel első kérdése: - Hol a tetűben kapok Borszeki vizet Girocasterben? Vizet nem, reggelit kaptunk Artúr házigazdánktól. Nem is tartott velem Ali pasa hídjához. Az út brutálisan meredek nedves és  kovel burkolt. Egy adott pillanatban el is ejtettem a motrot. De odakecmeregtem.  A szemerkelo esonek koszonhetoen fia ember nem volt.  Zoltánnal egy benzinkúton  talalkoztunk, szegény  folyton kell rám  várjon.  Hol ezért,  hol azért.  Ma például mig tankoltunk rajta maradt a kontakt s lemerült  az akku... A tankos fiú  segitett ki. Rendesen szégyellem már, hogy folyton "pöcsötészek".  Míg ram várt baratkozott. Zámbó  Jimmy a király  selymes hangjára elhagytuk Albániát, Ohrid to majd egyszer. Irány  Thessaloniki.  Lecsavartuk. Eszméletlenül

An Albanian’s house is the dwelling of God and the guest.’ Of God and the guest, you see. So before it is the house of its master, it is the house of one’s guest. The guest, in an Albanian’s life, represents the supreme ethical category, more important than blood relations. One may pardon the man who spills the blood of one’s father or of one’s son, but never the blood of a guest. Ismail Kadaré, Broken April Kiadós reggelivel kezdtük a napot, ukrán szakácsnőnk kitett magáért. A mai nap motorozásról szólt.   Lecsatt ogtattunk Vloraba, onnan át  a Llogara hagón. Hát  a hagó nem volt semmi, minden motoros álma.  Utána  a kék szem, kötelező turisztikai célpont.  Most pedig Gjirocaster.  Mai airbnb házigazdánk első vendegei vagyunk.  Sutivwl várt: Motorkainknak pedig atadta a garázsát.  Kijottunk enni végre valami helyi Albán ételt,  hazigazdánk a haverjat ajánlotta,  aki mar tudta, hogy motorosok vagyunk. Á

Korán kezdtük a mai napot. Hogy is lehetne másképp egy ilyen magas hegyen? A nap nem indult jól.  Elveszítettük egymást az első 5 km-en.  Hamar gyorsan írtam Zoltánnak hogy a következő városban találkozunk. Nem olvasta. Már  futottak a forgatókönyvek a felyemben. Nem talaljuk meg egymást rámegy a nap  Stb.   Beértem Budvára. Tele aggodalommal.  Leparkoltam. De biztos voltam benne, hogy ez sok időbe fog telni míg egymásra találunk.  Két lehetőség volt, két út.  Melyiket valasztotta?  Budva óvárosa a labaimnal hevert, gondoltam lefotózom.  Egyszer a hátam  mögött  egy triumph mas motorhoz nem hasonlítható hangja hallatszott. Lelekszakadva futottam a parkolóba, s hát  Zoltán.   Elszoktunk az offline világtól.  0 kommunikációval is egymasra találtunk.   Én  arra fogtam, hogy hasonlóan gondolkozunk.  Mindenesetre jó érzés volt újra együtt lenni. Hamargyorsan meglatogattuk Budvát.  Budva egy mini Dubrovnik. Csak sokkal jobb. Olcsóbb.  Valahogy szimpibb. Következő célp

Ülünk Zoltánnal egy padon  a kotori öböl partján.   Zoltán épp vizet iszik. Ez a kilátás.  S azon morfondirozok, hogy neha meg kell élni dolgokat. Életet.  Létet. Hajtunk, gürcölünk, törpölünk s a kotori öböl pártján meg nem ittunk meg egy Niksickot. Hát élet ez?  A mai nap motorozásrol szólt.  Főleg nekem. (Sátor a szallason maradt, visszamentem érte) Addig Zoltán málhás szamarat jatszott: Majd hajót fotózott: Vissza a nap közepére: Kotori öböl.  Igazából sok esemény nem volt. Reggel eltelt az idő,  csomag optimalizálás,  gopro tartó improvizáció... távirányító elem csere. Aztan kotori öböl.  A forgalom eszmeletlen. Az egesz világ itt akar lenni, úgy tűnik... Több a német rendszam mint a horvát.  Idős partyarc bácsi melleng girult az autójával s megkerdezte, hogy melyik román  városból  vagyunk. Mert hogy HR hrvatska. Mondtam neki hogy Szereda. Nem allt össze neki a kép.  Hargita na. Ejj be boldog volt. Úgy  integ